Cápák között
A szervezett zaklatás korunk új bűnözési formája. A bűnözők is haladnak a korral, és igénybe veszik a magas szintű technológia áldásait, a műholdaktól kezdve a szuperszámítógépekig. Némi lézer, akusztikus és mikrohullámú fegyverekkel megfejelve.
A működési elv a régi: ha valakinek gondja akad, például megcsalja a házastársa, magára haragítja főnökét, ne adj Isten valamelyik politikust, vagy csak egyszerűen rossz helyen van rossz időben, akkor a feldühödött fél felbéreli a bűnözőket (értsd: maffiát), hogy leszámoljon az "ellenséggel".
A bűnözők, akik relytélyes módon hozzájutottak a legkorszerűbb technológiához, ezután szabályos hadviselést indítanak az ellenségnek kikiáltott célszemély ellen, és hadi technológiát alakalmazva hadi stratégiával kiegészítve, mint például a fekete PSYOPS, szép csendben kiiktatják az áldozatot.Ez a technológia minden idők legalattomosabb fegyverévé vált, mert alkalmazói nyom nélkül tudnak gyilkolni vele. A fegyverrel természetesnek tűnő betegségeket tudnak okozni, leggyakrabban rákot, szívrohamot vagy agyvérzést. De valójában bármit meg tudnak vele csinálni:megcsonkítani, megnyomorítani áldozatukat, aki gyakran a halálba manakül a kínzások elől.
Mivel ez a valódi cél, erre lettek felbérelve a bűnözők, ennek érdekében fekete PSYOPS segítségével ellehetetlenítik a célszemélyt az élet minden területén. Munkáját, ingatlanát, vagyonát általában elveszíti.
Ez röviden a szervezett zaklatás. Valójában egy nagyon érdekes és sokrétű jelenségről van szó, amely tükrözi a mai kor emberének romlottságát és eltorzult lelkivilágát, amelynek most egy sajátságos részét kiemelnék. A csoportokat, melyeket célszemélyek hoztak létre a világhálón, abban reménykedve, hogy összefogással leküzdhető e bűncselekmény, melynek fő ismérve a gyávaság, mert egy sötét irodából számítógép mögé bújva kínozzák, terrorizálják áldozatukat. A mai civilizált ember már nem támad szemtől szemben egyenrangú félként, hiszen pórul is járhat, ha magánál erősebb ellenfélre akad. Nem. Elrejtőzik szépen, és sunyin, alattomosan támad.
Vajon mit gondolhatnak ezek az "emberek" II.Lajos magyar királyról, aki bátran kiállt a túlerővel szemben, és maga is harcolt seregei élén? Életét vesztette, igaz, de bátorságát még az ellenség is méltányolta, és tisztelettel emlékeznek rá a mai napig. De nem csak magyar királyok tették ezt, minden nemzet őriz emlékeket az elmúlt idők hőseiről.
Rátok zaklatók, vajon hogyan fognak emlékezni a jövendő nemzedékek? Gondoltok-e néha erre? Mert habár most fölényes viselkedésetekből úgy tűnik, azt hiszitek, örökre titokban maradnak gazságaitok, higgyétek el, tévedtek. A történelem tanúsítja, hogy idővel minden mindig kiderül. Talán évekbe telik, de kiderül. És unokáitok, dédunokáitok fognak szégyenkezni tetteitekért, amelyekről most azt hiszitek, hogy hőstettek és okosnak, intelligensnek képzelitek magatokat, amiért néhány erkölcsöt és etikát sutba dobó tudós kifejlesztette ezeket a fegyvereket, és kiképzőitek betanítottak azok használatára. Utódaitok még a neveteket is szégyellni fogják bármennyi pénzt is harácsoltok össze a szerencsétlen áldozatok bőrén. Ez így szokott lenni.
A szervezett zaklatás elnevezés valójában csak annyira fedi a valóságot, hogy e bűnszervezet valóban nagyon alaposan kiterveli, megszervezi az áldozatok kiiktatását A legapróbb részletekig. Mindenre kiterjed a figyelmük, és mindenütt vannak beszervezett embereik az egészségügytől kezdve minden hivatalos szerven át a rendőrséget, bíróságot is beleértve.
Mivel a világháló mindkét fél számára eszköz, természetesen ennek is nagy figyelmet szentelnek. Mint említettem, az áldozatok így próbálnak szervezkedni, kiutat találni e helyzetből, ezért csoportokat hoznak létre. A világháló már régóta e bűnszervezet tulajdonában van, tehát elméletileg meg is akadályozhatnák e csoportokat. De nem teszik. Inkább embereket képeznek ki, bértollnokokat és hekkereket, akik feltérképezik az áldozatok körülményeit, és utána könnyedén sakkban tarthatják őket. Elvégre a világháló az ő terepük, az áldozatok csak úgymond vendégek.
Vagy talán egy börtön jobb hasonlat, ahol a börtönőrök azok, akik meghatározzák, kivel beszélgethetnek a rabok, kinek írhatnak és kinek nem. És van, akit magánzárkába zárnak. 😞
A szervezett bűnhálózat tevékenysége szerteágazó. Mindenütt vannak beépült embereik: egészségügyben, rendőrségen, telefontársaságognál, biztonsági cégeknél, szóval mindenütt. Egyet azonban érdemes megjegyezni: mindenütt vezető pozícióra törekszenek, hiszen csak így leplezhetik bűncselekményeiket. A kórházaktól kezdve a telefontársaságokig. Az áldozatokat gyakran megcsipelik, és ezt általában egészségügyi dolgozók végzik. Viszont nehéz elhinni, hogy a főorvos ne tudna erről a tevékenységről. Ő adja ki az utasításokat, és aki engedelmeskedik, jutalomra számíthat, biztosítva lesz munkahelye.
A hálózatisok figyelemmel kísérik a célszemélyeket, megosztják egymás között a róla begyűjtött információkat, valamint az illegálisan készített felvételeket. Jó és rossz pontok járnak tevékenységükért, és a bérezésük is ehhez igazodik.
A hálózatisok létszáma az ország lakosságának létszámától függ. Például egy tízmilliós országban nagyjából 800 000 hálózatis van.(Szerintem, mikor kiderül ez a bűncselekmény, nem lesz elegendő börtön. 800 000 bűnöző, az nagyon sok. Építeni kell majd újakat.)
A legtöbben telefontársaságoknál dolgoznak, mert itt megvan az a technológia, amely a szervezett zaklatáshoz szükséges.
Itt dolgoznak a hekkerek és gyakran a bértollnokok is. Persze, munkájuk gyakran egybefonódik a titkosszolgálatokkal, mert természetesen ők is tudnak erről a tevékenységről, hiszen eredetileg ők honosították meg, majd az alvilág is felismerte az ebben rejlő lehetőségeket.
A médiában is sok a hálózatis, valamint a hírportálok újságírói között is. Egyébként egy-egy hírportálon nagyjából 30-40%-a a kommentelőknek bértollnok. A feladatkörükbe tartozik az is, hogy jelentéseket írjanak a kommentelőkről, felmérjék ki mennyire szélsőséges, illetve milyen világnézetet vall. A Stázi-módszerek fénykorában élünk, amikor minden 10. állampolgár besúgó, kémkedik honfitársai után.
Igen. Ilyen világban élünk.
„Ha az ember
először járt a Bertramban, szinte rémülettel töltötte el az az érzés, hogy egy
letűnt világba lépett.”
A hálózat
A szervezett bűnhálózat tevékenysége szerteágazó. Mindenütt vannak beépült embereik: egészségügyben, rendőrségen, telefontársaságognál, biztonsági cégeknél, szóval mindenütt. Egyet azonban érdemes megjegyezni: mindenütt vezető pozícióra törekszenek, hiszen csak így leplezhetik bűncselekményeiket. A kórházaktól kezdve a telefontársaságokig. Az áldozatokat gyakran megcsipelik, és ezt általában egészségügyi dolgozók végzik. Viszont nehéz elhinni, hogy a főorvos ne tudna erről a tevékenységről. Ő adja ki az utasításokat, és aki engedelmeskedik, jutalomra számíthat, biztosítva lesz munkahelye.A hálózatisok figyelemmel kísérik a célszemélyeket, megosztják egymás között a róla begyűjtött információkat, valamint az illegálisan készített felvételeket. Jó és rossz pontok járnak tevékenységükért, és a bérezésük is ehhez igazodik.
A hálózatisok létszáma az ország lakosságának létszámától függ. Például egy tízmilliós országban nagyjából 800 000 hálózatis van.(Szerintem, mikor kiderül ez a bűncselekmény, nem lesz elegendő börtön. 800 000 bűnöző, az nagyon sok. Építeni kell majd újakat.)
Itt dolgoznak a hekkerek és gyakran a bértollnokok is. Persze, munkájuk gyakran egybefonódik a titkosszolgálatokkal, mert természetesen ők is tudnak erről a tevékenységről, hiszen eredetileg ők honosították meg, majd az alvilág is felismerte az ebben rejlő lehetőségeket.
A médiában is sok a hálózatis, valamint a hírportálok újságírói között is. Egyébként egy-egy hírportálon nagyjából 30-40%-a a kommentelőknek bértollnok. A feladatkörükbe tartozik az is, hogy jelentéseket írjanak a kommentelőkről, felmérjék ki mennyire szélsőséges, illetve milyen világnézetet vall. A Stázi-módszerek fénykorában élünk, amikor minden 10. állampolgár besúgó, kémkedik honfitársai után.
Igen. Ilyen világban élünk.
Agatha Christie: A
Bertram Szálló
Agatha Christie e
regényének legfőbb karaktere, mondhatni főszereplője nem ember, hanem maga a
szálloda. A szálloda tulajdonosai egy letűnt korszakot szeretnének
feleleveníteni, és a Bertramot felújításkor visszaáállították eredeti
állapotába. Ugyanazokat az ételeket készítették, amelyeket évtizedekkel
ezelőtt. Újra divatba hozták az ötórai
teázásokat, mert a külföldi vendégek kíváncsiak voltak erre a régi angol
hagyományra.
A törzsvendégek is
ugyanazok voltak, mint évtizedekkel azelőtt. Még az öltözetük sem változott,
nem követték a kor ízlésést. Főként idős vidéki arisztokrata hölgyek, egyházi
méltóságok, nyugalmazott tábornokok és bírák. És persze, az a néhány turista, akik régmúlt korokat idéző brit
levegőt szívni látogattak ide.
A Bertram
igyekezett minden vendég igényeinek megfelelni.”Meleg vörös bársonyosság, puha
lakályosság uralkodott az egész
teremben. A karosszékek sem ebből a korból származtak. Az ülések jócskán a
padló szintje fölött voltak, úgy, hogy a reumás öreg hölgyeknek nem kellett
méltóságukon aluli módon vergődniük, ha lábra akartak állni. Ezek az ülések,
nem úgy, mint annyi modern karosszék ülése, nem értek véget valahol félúton a
comb és atérd között, a pokol kínjaival sújtva az isiásztól és köszvénytől
szenvedőket. És nem is volt mind egyforma. Voltak egyenes támlájúak,
szélességük is változott, karcsúak és terebélyesek kényelmére egyaránt. A
Bertramban szinte bármilyen méretű vendég találhatott magának kényelmes
karosszéket.”
A személyzet
szintén olyan volt, mint évtizedekkel azelőtt. És tökéletesen végezték
munkájukat. Mindennek megadták a módját, pontosan tudták, melyik vendéggel,
hogyan kell bánni.
Egyszóval a Bertram
maga volt a tökély.
A tökéletes
szélhámosság, mint a regény végén kiderül.
A szálloda
egyszerűen színház volt, a személyzetet színészek alkották. A törzsvendégeket
felbérelték, hogy játsszák el a régivágású angol urakat és hölgyeket. Mindezt
egy bűnszervezet tette, amely a szállodát valójában pénzmosásra, rablás
álcázására használta.
- Túl szép, hogy
igaz legyen –gondolta mindenki a Bertramba belépve. És az embernek mindig az
első benyomása a helyes.
Amikor rájöttem,
hogy szervezett zaklatás áldozata vagyok, keresgélni kezdtem a világhálón. Így
találtam a csoportokra, mint előttem oly sok sorstárs. Nem volt könnyű
belépnem, mert zaklatóim mindent megtettek, hogy megakadályozzák. Végül mégis
sikerült. Nagyon örültem, mert szerettem
volna mind többet megtudni erről a jelenségről. De azonnal éreztem, hogy valami
nincs rendben.
Eleinte csupán
olvasgattam a bejegyzéseket, és már akkor különösnek találtam, hogy egy tagot,
aki éppen akkor hagyta el a csoportot, milyen szavakkal illettek. A legenyhébb
vélemény az volt, hogy őrült. Állítólag azért, mert nem volt hajlandó tovább
senkivel sem szóba állni. Azután idővel megtudtam, hogy szinte minden igazi
áldozattal ez történt. Ilyen vagy olyan módon, de elüldözték a csoportból. Még
mindig nem láttam tisztán. Azt hittem, hogy túl könnyen feladták, talán
másképpen kellett volna reagálniuk bizonyos helyzetekre.
És utána leállt a
csoport. Szinte alig szólalt meg valaki. Olyan volt a hangulat, mint vihar
előtt szokott. Éreztem, hogy valamire készülnek. A posztjaimra szinte hisztérikusan
reagáltak, mert idővel mind jobban felismertem az igazságot. De nem igazán
támadtak. Közben jobban megismertem néhány sorstársat, és ez természetesen azt
is jelentette, hogy ők is engem.
Kicsit olyan volt
ez a csoport, mint a Bertram Szálló. Mintha minden meg lett volna rendezve, és mindenki játszotta a megfelelő szerepet. Egy mesterséges közeg, ahol az áldozatokra nyájas cápák vadásztak. Persze, áldozatknak álcázva. Eleinte nem értettem, mi lehetett a céljuk. Bosszantás? Elég értelmetlennek tűnt.
Idővel mind különösebbnek éreztem a tapasztaltakat.Igaz, hogy egy kaptafára tervezték a zaklatást, de azért némileg
mégis személyre szabták.
Hogyan lehetséges mégis, hogy egyesekkel pont ugyanaz
történik, mint velem? Néha meg sem írtam, mi történt velem, mégis szinte
szóról szóra leírták a zaklatásom részleteit. Megdöbbentem. Azután keresni
kezdtem a magyarázatot. Két lehetőség van: a csoport ügyeletes ügynökei
kapcsolatba léptek a helyi zaklatóimmal,
és azok részletesen beszámolnak mindenről nekik. Arról, is, mit terveznek a
jövőben. (Mert ezt is tudták, illetve bekövetkeztek azok az események, amelyekről szó volt.)
A második
lehetőség:nyomoztak utánam, és ők is bekamerázták a lakásomat. Esetleg olvassák
a gondolataimat. Ez utóbbi két lehetőséget azonban elég valószínűtlennek
tartom, ámbár megtanultam, hogy már a józan észnek sem hihetek, nemhogy a
szememnek és a fülemnek.
Mindenesetre
mindkét lehetőséget hajmeresztőnek találtam. Félelmetes, hogy vadidegeneknek
betekintésük van az életembe, és azt tehetnek velem, amit akarnak. „Mindannyian
Isten kezében vagyunk”- szokták mondani a régiek, és ebbe bele is lehet
törődni. De közben nagyot változott a világ, és egyesek kivetkőzve
emberségükből Istent próbálják majmolni a maguk primitív és perverz szintjén.
Ez egyszerűen elfogadhatatlan, és tudom, ha sikerül az emberekkel megértetnem,
hogy mindez valóság, nem lázas agyrém, akkor egyetértenek velem, és felveszik a
harcot a gátlástalansággal, és végre megkapják ezek a bűnözők megérdemelt
büntetésüket. Sajnos, minden percnyi késedelem ártatlan emberek szenvedését és
kínhalálát eredményezi.
A titkosszolgálat
terrorelhárító részlegének van egy olyan eljárása, amely során feltérképezik a
potenciális terrorista személyiségét. Profilozásnak nevezik. A beszélgetés
folyamán megismerik gyengeségeit, melyik témákra érzékeny, hogyan lehet
legyőzni. Megsemmisíteni. De persze, erről nem tudtam. Honnan tudhatna egy
hétköznapi ember ilyesmit?
Közben mind több hálózati épült be. Cselesen úgy alakították a csoport hangulatát, hogy hitelesnek tűnjenek. Megvannak erre az eszközeik, és főleg az emberek jóhiszeműségére alapoznak. Mivel hekkerekről van szó, könnyú dolguk volt. Megakadályozták a valódi áldozatok közötti kommunikációt, eszközökben nem válogatva: leklónozták a Facebook oldalukat, szabotálták e-mailjeiket, belenyúltak a messengerbe, sőt, még írogattak is a célszemély nevében leutánozva stílusát. Végül valóban nem maradt senki körülötte, csak a kedélyes cápák.
Még egy utolsó próbát tettem: arra kértem a csoporttársakat, hogy ha valaki igazi áldozat, juttassa el a feljelentést, amit írtam, a címzetthez. Tudtam, hogy nincs igazi tétje. Ha el is olvassák, nem fog semmi sem történni, mert valójában nem rajtuk múlik, hogy felvegyék a harcot ezzel a jelenséggel. Talán annyiban lett volna hasznos, hogy nem tagadhatták volna tovább a probléma létezését. És egy napon el kellett volna számolniuk, hogy miért nem reagáltak.
Íme a feljelentés, melytől lehullott a cápák álarca:
Közben mind több hálózati épült be. Cselesen úgy alakították a csoport hangulatát, hogy hitelesnek tűnjenek. Megvannak erre az eszközeik, és főleg az emberek jóhiszeműségére alapoznak. Mivel hekkerekről van szó, könnyú dolguk volt. Megakadályozták a valódi áldozatok közötti kommunikációt, eszközökben nem válogatva: leklónozták a Facebook oldalukat, szabotálták e-mailjeiket, belenyúltak a messengerbe, sőt, még írogattak is a célszemély nevében leutánozva stílusát. Végül valóban nem maradt senki körülötte, csak a kedélyes cápák.
Még egy utolsó próbát tettem: arra kértem a csoporttársakat, hogy ha valaki igazi áldozat, juttassa el a feljelentést, amit írtam, a címzetthez. Tudtam, hogy nincs igazi tétje. Ha el is olvassák, nem fog semmi sem történni, mert valójában nem rajtuk múlik, hogy felvegyék a harcot ezzel a jelenséggel. Talán annyiban lett volna hasznos, hogy nem tagadhatták volna tovább a probléma létezését. És egy napon el kellett volna számolniuk, hogy miért nem reagáltak.
Íme a feljelentés, melytől lehullott a cápák álarca:
A mai napig nem értem azt a hisztit, amely kitört a csoportban, miután kiposztoltam a feljelentést. Mivel valódi érveik nem voltak, személyeskedésbe torkollott a vita, melyek közül a legfelháborítóbbak a dr. Hortonra vonatkozóak voltak. Nyilván, mert ő valódi áldozat. Ebből arra következtettem, hogy valószínűleg már régóta bosszantja őket, hogy leírom, hogyan harcol és leplezi le a bűnözőket. Melyik bűnözőt ne idegesítené az ilyesmi?
A csoporton belül tevékenykedő hálózatisok egyik bevált módszere, hogy ha egy áldozat kiposztol valami fontosat, akkor gyorsan feltöltenek olyan írásokat, amelyek semmivel sem viszik előbbre az ügyet, viszont elterelik a figyelmet. Általában van közöttük egy vezéregyéniség. Ő a főnök.
A másik módszer a beszélgetős, vagyis a hozzászólásokban kialakult beszélgetések. Szintén az időhúzás, figyelemelterelés a céljuk. Néha toboroznak új tagokat is, hogy hihetőbbnek tűnjön a beszélgetés a posztok alatt. Általában régi áldozatok írásait ollózák össze, és adják elő sajátjukként. Tücsköt-bogarat összehordanak a hozzászólásokban, és úgy tűnik, mintha a szervezett zaklatásról beszélgetnének egymás között. Lejáratják, hiteltelenné teszik csacskaságaikkal e véresen komoly jelenséget.
A harmadik módszer a látszatcselekvés. Intézkednek, szervezkednek, feljelentéseket "küldenek", hogy nézni is fárasztó, de közben valójában színjáték az egész. Valószínűleg arra az emberi gyarlóságra építenek, hogy könnyebb másra bízni a tevékenységet, és kivárni az eredményt.Tényleg elhiszi valaki, hogy azok a feljelentések eljutottak a címzettekhez?
Régi amerikai mondás, hogy ha az élettől citromot kapsz, készíts belőle limonádét. Nos, a színházat mindig is szerettem, habár ritkán van alkalmam eljárni. Persze, az igazán jó színdarabok ritkák, de a silány színház is jobb, mint a semmilyen, úgyhogy...
A csoporton belül tevékenykedő hálózatisok egyik bevált módszere, hogy ha egy áldozat kiposztol valami fontosat, akkor gyorsan feltöltenek olyan írásokat, amelyek semmivel sem viszik előbbre az ügyet, viszont elterelik a figyelmet. Általában van közöttük egy vezéregyéniség. Ő a főnök.
A másik módszer a beszélgetős, vagyis a hozzászólásokban kialakult beszélgetések. Szintén az időhúzás, figyelemelterelés a céljuk. Néha toboroznak új tagokat is, hogy hihetőbbnek tűnjön a beszélgetés a posztok alatt. Általában régi áldozatok írásait ollózák össze, és adják elő sajátjukként. Tücsköt-bogarat összehordanak a hozzászólásokban, és úgy tűnik, mintha a szervezett zaklatásról beszélgetnének egymás között. Lejáratják, hiteltelenné teszik csacskaságaikkal e véresen komoly jelenséget.
A harmadik módszer a látszatcselekvés. Intézkednek, szervezkednek, feljelentéseket "küldenek", hogy nézni is fárasztó, de közben valójában színjáték az egész. Valószínűleg arra az emberi gyarlóságra építenek, hogy könnyebb másra bízni a tevékenységet, és kivárni az eredményt.Tényleg elhiszi valaki, hogy azok a feljelentések eljutottak a címzettekhez?
Régi amerikai mondás, hogy ha az élettől citromot kapsz, készíts belőle limonádét. Nos, a színházat mindig is szerettem, habár ritkán van alkalmam eljárni. Persze, az igazán jó színdarabok ritkák, de a silány színház is jobb, mint a semmilyen, úgyhogy...
Az információs háború kora
AZ EMBERI
PSZICHÉ MANIPULÁLÁSA - ALAN WATT INTERJÚ
"Az internet megjelenésével a kormányok is hoztak létre oldalakat, chatszobákat meg hasonlókat, és bizony szép számmal vannak ügynökök is ebben a
fura világban, akiknek az a feladata, hogy beépüljenek azokba a csoportokba,
amelyek megpróbálnak bizonyos témákat megvitatni, mondjuk politikai
változásokról. Céljuk, hogy bomlasszák ezeket
a csoportokat.
Úgyhogy ez már ma is egy éles harcmező, és a kiberháború szót már régóta
használják.
A kormányok, hírszerzési szervek beépültek az internet világába, hogy
manipulálhassák a különböző csoportokat.
Rengeteg zagyvaságot is lehet találni az interneten, ami könnyen elviszi az
embereket az összeesküvések világába. Az összeesküvés-elmélet szót pont a
kormány találta ki. Mintha ez valami szabadidős tevékenység lenne, és mintha
zakkant lenne az, aki ezzel foglalkozik. Ezek egyébként a legnépszerűbb
oldalak. Rengeteg van belőlük, és persze, rengeteg hivatásos ügynök is működtet
ilyeneket. Bizonyosakat a kormány finanszíroz, és vannak, amiket maga a kormány
hozott létre. Sokról köztudott, főleg Európában, hogy feladatuk az, hogy kézbentartsa az
összeesküvés oldalakat. Azután bedobhatják az UFÓ-kat meg az űrlényeket, és
máris elérték a céljukat. Na, ez a hírelhárítás.
De mi valójában a hírelhárítás és milyen formában használják?
Az ügynökök feladata, hogy hallgatózzanak a piacokon, a bárokban, munkahelyeken, a kávézókban. Kifülelik,
hogy az emberek miről beszélgetnek. Ha megjelenik egy hír, akkor a hírszerzők
feladata kideríteni, hogy az emberek hogyan fogadták a hallottakat. Elvegyülnek
közöttük, és így szerzik információikat.
De amint megvan a követő bázisuk, bedobhatják az űrlényeket meg az UFÓ-kat meg az egész New Age vallást. Spiritualizmus a nagy szó, amit manapság nagyon divatos lett emlegetni.
Szóval végül elérik, hogy egy kezdő érdeklődő a témában, egy szkeptikus, azt fogja hallani, hogy a fizetett ügynök, aki egyébként nagyon tehetséges, ugyanazokat a tényeket mondja, mint a másik, aki nem foglalkozik UFÓK-kal meg ilyesmikkel.
De az illetőt, aki nem foglalkozik UFÓK-kal, meg űrlényekkel,
gyíklényekkel, egyszer csak egy kalap alá veszik a beépült ügynökkel.
Egy
kategóriába sorolják veled a kapcsolódó pontjaid miatt, mert a témáid hasonlóak,
és hiába vigyáztál, hogy messze elkerüld a mesét és a dezinformációt, mégis egy
kalap alá vettek vele. És ezzel el is lett hárítva az információd. Innentől
kezdve hiába mondasz tényeket, az emberek akkor is kételkednek és kinevetnek,
mert úgy gondolják, hogy te is biztos azt hiszed, hogy a világot mindenféle
űrlények irányítják.
És ezzel vége is.
Na, ez a hírelhárítás. Rengeteg van belőlük a világhálón. És ezeket
ugyancsak a kormány finanszírozza."
Összefoglaló
Az állam által létrehozott hírelhárító ügynökség ( 👀 ) módszerei:
1. kideríteni az igaz hír terjesztőjéről mindent
2. megkeresni a gyenge pontjait, hogy le tudják járatni
3. ha lehet, eltenni láb alól
4, ha nem lehet megölni, mert feltűnő lenne, előállni saját "igazmondókkal"
5. az "igazmondók" ugyanazt hangoztatják, amit a célszemély, hogy megnyerjék az emberek bizalmát
6. több ügynököt is beépítenek, akik azt hangoztatják, milyen sokat tett az ügynök a többiekért
7. kialakítják a bázist, arra alapozva, hogy mivel látják, hogy egyesek hisznek neki, az új tagok is bizalommal lesznek irántuk
8. innentől voltaképpen az ügynök úgy alakíthatja a csoportban a közhangulatot, ahogy céljaiknak megfelel:
- nevetségessé teheti a csoportot oda nem illő tartalmakkal: UFÓK, gyíkemberek, a Föld furcsa alakja, vallásos témák stb.
- látszattevékenységet folytat időnyerés céljából stb.
Ami nincs a videóban, mert régi, és azóta haladt a világ (csak sajnos, rossz irányba):
1. a beépített emberek általában hekkerek
2. bárki gépe fölött átvehetik az irányítást
3. ellophatják a célszemély identitását
4. kapcsolatba lépnek a profiljáról más célszemélyekkel, amelynek következtében:
a) információkhoz jutnak
b) egymás ellen fordítják az embereket
5. leklónozzák a célszemélyek oldalát, profilját
6. leklónozzák a csoport oldalát, és minden célszemély csak annyit láthat az oldalról, amennyit engedélyeznek neki. Kommentelnek is igazi célszemélyek nevében, akiknek lemásolták a profilját
7. nem engedélyezik a kommunkikációt a célszemélyeknek egymással
és egy + információ:
A jelek szerint a célszemélyek közül mindezt csak én tudom. A többiek vagy nem tudják, vagy nem hiszik. Bizonyítékom van, hogy egyesek a mai napig boldogan messengereznek "velem", holott már hetek óta nem írtam nekik egy szót sem. És hiába figyelmeztettem őket, beleestek az ügynökök csapdájába.
Ma már annyira tökélesedett a technológia, hogy a hekkerek közbelépése szinte észrevehetetlen. A feladatuk: megakadályozni a célszemélyek közötti kommunikációt.
Ezért ha valamelyik célszemély azzal áltatja magát, hogy ő kivétel, téved, Vannak esetek, amikor a hekker ügynökök megengedik, hogy beszélgessenek egymással, de ez ritka, és valamilyen burkolt céllal teszik. Talán, hogy utána könnyebben átvehessék a helyét, és a nevében folytathassák a beszélgetést.
💀 💀 💀 Ne feledjük! 💀 💀 💀
És hírelhárítók. Dezinformációk terjesztésével hiteltelenítik az igazságfeltárókat.



